II. Ramszesz az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb uralkodója volt. Kr.e. 1279-ben lépett trónra, és közel 67 évig meg is tartotta hatalmát. Bár nem királyi családba született – nagyapja, I. Ramszesz, csak parancsnok volt a XVIII. dinasztia idején –, mégis a trón közelébe került. Horemheb, aki gyermek és utód nélkül halt meg, rábízta a trónt I. Ramszeszre, aki így megalapította a XIX. dinasztiát. I. Széthi fia, II. Ramszesz nagyon fiatalon megkapta a fáraó legidősebb fia címet, vagyis a trónörökösséget. Már tizenkét éves korában harcolt apja oldalán a Hettita Birodalom ellen. Kr.e. 1279-ben megszerezte a teljhatalmat, és támadást indított korábbi riválisai ellen.
II. Ramszesz nem született királyi családba: nagyapja, I. Ramszesz parancsnok volt az egyiptomi hadseregben a XVIII. dinasztia utolsó szakaszában. Az utód nélküli Horemheb fáraó választotta ki I. Ramszeszt, aki ezzel megalapította a XIX. dinasztiát. I. Széthi fáraó, Ramszesz apja, már előkészítette fia trónra lépését: 14 éves korában már trónörökösnek jelölték, katonai és adminisztratív tapasztalatokat szerzett, részt vett hadjáratokban és építkezésekben is.
Számos hadjárata közül a legjelentősebb a hettiták ellen vívott kádesi csata volt. Ekkoriban szokatlan volt, hogy két uralkodó hatalmas hadseregekkel vonuljon egymás ellen. A feljegyzések szerint a hettita oldalon két hadtest állt fel (18 000 és 19 000 fő), valamint 2500 harci szekér. Ramszesz információi alapján azt hitte, a Hatti hadereje Aleppó környékén gyülekezik, ezért seregeit kettéosztva Qádestől északnyugatra vert tábort. Ám két elfogott hettita kém vallomásából kiderült, hogy a hettita sereg Qádestől keletre helyezkedett el. Ramszesz próbálta átrendezni seregét, de a hettiták meglepték és megtámadták a tábort. A harci szekerek hatalmas zűrzavart okoztak, Ramszesz több fiát is veszély fenyegette. A fáraó személyesen vezette a harci szekereket a csatába, amikor az amurrui sereg felmentést hozott, így sikerült bekeríteni a Hatti elősereget. Estére több mint 2500 szekér semmisült meg. Ha nem érkezik meg az egyiptomi felmentősereg, a csata már az első napon eldőlt volna a hettiták javára. Másnap Ramszesz győzelemittasan támadást indított a hettita tábor ellen, meglepve ellenfeleit. Muwatallis, a hettiták királya belátta, hogy patthelyzet alakult ki: egyik fél sem győzhet nagy veszteségek nélkül. Végül megalázkodva levelet küldött Ramszesznek a harcok beszüntetéséről. Bár az egyiptomi feljegyzések Ramszeszt „Hatti nyomorult legyőzöttjeként” emlegették, valójában a csata döntetlenül végződött: mindkét fél épségben vonult vissza. Muwatallis elfoglalta Szíriát és a környező részeket, Ramszesz viszont hosszú távú békét tudott fenntartani.
"Hatti nyomorult legyőzöttje" – így emlegette Ramszesz a Hettita Birodalmat az egyiptomi feljegyzésekben.
A későbbiekben III. Ramszesz és Hattusilis békeszerződést kötöttek, amely jelentős javulást hozott Egyiptom és a Hettita Birodalom kapcsolataiban. Urhitesup és III. Hattusilis trónviszálya, valamint a Hettita Birodalom belső gyengesége kedvező helyzetet teremtett Egyiptomnak a közel-keleti pozícióinak megerősítésére. Az Asszír Birodalom felemelkedése új fenyegetést jelentett mindkét nagyhatalom számára, ami végül a békeszerződés aláírásához vezetett. A fáraó nem kívánt aktívan beavatkozni a hettita trónviszályba, ám az Urhitesupnak megadott menedékjog politikai eszköz volt a hettita király ellen.
Ramszesz hosszú uralkodása alatt az ország gazdasági fellendülésen ment keresztül. Annyi ünnepet tartottak Egyiptomban, hogy külön ceremóniamestert alkalmaztak azok megszervezésére. A háborúk után az ország fejlesztésére összpontosított: hatalmas építkezéseket indított. Új fővárost alapított Per-Ramszesz néven a Delta keleti felében. Nagy terve volt a Földközi-tenger és a Vörös-tenger közötti csatorna megépítése. A munkások kézi erővel ásták a csatornát, több mint 100 km hosszan egészen a Timsa-tóig. Az építkezést azonban félbehagyta – a feljegyzések szerint stratégiai okokból: ha teljesen összekötötték volna a tengereket, az ellenségek könnyen betörhettek volna Egyiptom keleti részébe. Más magyarázat szerint a nehéz környezeti viszonyok – a sivatagi homokdűnék leküzdése és korábbi kudarcok – is hozzájárulhattak a munkálatok leállításához. Az építkezései sokkal nagyobbak, masszívabbak és monumentálisabbak voltak, mint bármely elődjéé. Szokása volt a meglévő építményeket is „átvenni”, pusztán azzal, hogy ráíratta a saját nevét. Ilyen például a Kairói Egyiptomi Múzeumban található sörényes szfinx, amelyen még az eredeti alkotó neve is felismerhető. Másik példa a luxori templomban egy korábbi Thotmesz-kápolna fala, amelyet Ramszesz megfordíttatott és a saját nevét vésette rá.
II. Ramszesznek sok felesége és több tucat gyermeke volt. Főfelesége, Nefertari, különleges helyet foglalt el szívében, amit az is jelez, hogy Abu Szimbelben külön templomot szentelt neki. Nefertari sírja, amely a Királynék Völgyében található, az ókori Egyiptom egyik legszebb síremléke.
Miután kudarcot vallott a zsidó lázadások leverésében, Ramszesz öregedni kezdett. 76 éves korában fia született, majd két évvel később meghalt kedvenc fia. Uralkodása vége felé, több gyermekét is elvesztette öregkoruk miatt. Asszonyairól kevés adat maradt fenn, csak Maaneferure és annak két lányáról tudunk. Ramszesz 86 évesen ünnepelte meg a 12. heb-sed (megfiatalodási) ünnepét, ami isteni kiválasztottságát jelezte. Utolsó éveiben visszahúzódott és misztikummá vált az egyiptomi nép körében. Kr.e. 1213-ban, 67 év uralkodás után halt meg, 89 éves korában. Halála után az ország sokkba került, mivel két generáción át nem volt trónváltás. Merneptah, Ramszesz fia, 10 évnyi felkészülés után, már öregen vette át a hatalmat. Eközben a korábban levert líbiaiak is újra erőre kaptak. Mózes, aki pásztorként élt a sivatagban, az égő csipkebokor jelenésekor hívást kapott Jahvétól. Mózes és testvére, Áron, visszatértek Ramszesz-városába, és próbálták kiszabadítani népüket a rabszolgaságból. Több csapás után a fáraó végül elengedte őket. Ramszesz utódai nem tudták fenntartani az általa megteremtett pompát. III. Ramszesz még próbálta utánozni elődjét, de rossz politikai és gazdasági döntései miatt az ország eladósodott.